Ugrás a tartalomhoz

Katarzis

Csend. Ahogy leírtam, beleborzongtam. Az előtérben hinta, Katinka mindjárt beleül. A csend életünk legjelentősebb pillanata. Vágyunk rá. Hiszen a csend öröm. A csend a bennünk való múlt. A csend megélt magunkba zárt bizonyosság. Mert a csend előtt történt valami.

És most állj. Mi történt? A katarzis megélhető pillanata érkezett ide. A hogy volt!

Az előző érzelmiségi gondolatsort most folytatom. Igen, mert közben megérkezett Bence, Pungor Robi, a feleségem is hazatért, és indián szökkenéssel körül ünnepelte az udvart, hogy „megcsináltuk”, mi pedig csend zenét hümmögtünk alá, alig látható félmosollyal.
Tehát hogy volt?
Kedves barátom, aki itt voltál e bukolikus térben. Bármily minőségben. Főztél, pakoltál, festettél, építettél, játszottál, zenéltél, látogatásoddal hitelesítettél, viszákiként elviseltél, bejöttél, tojást, süteményt küldtél, velünk voltál, s mi sem ellenünk. Csoda.
A 100 + – 60 KAPSZ három hete a hely szellemét őrző, kultúra visszatanuló szakrális, ünnepi hetünk volt.
Na. Ezt hozzá tettük együtt, a jövőt fürkészőn.
Mert még előttünk a „Pöcörnő” építő hétvége, a Tündérkerti Vakond színpad felhőszakadás odázta avató ünnepe (augusztus 15). És élményeink eltárolása jövőnknek.
Mert visszajáró vendég a jó vendég, így jól tesszük, ha a most megélt csend élményünk mentén elképzeljük a hely szellemét tápláló 2021. évi Tündérkerti évünket.
Figyelj, gyere vissza Viszákra, hogy hozzátehess valamit falunk, közösségünk kultúránk meg és visszatanulásához.
Ölellek.
Szarvas József