Slawomir Mrozek: Mulatság
Slawomir Mrozek Mulatság című darabja Bérczes László rendezésében. A főbb szerepekben Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Szikszai Rémusz.
tragikomédia
(fordította: Kerényi Grácia)
Ördögkatlan-produkció
B legény: Szikszai Rémusz
S legény: Mucsi Zoltán
N legény: Scherer Péter
Zenei munkatárs: Cseh Tamás
Díszlettervező: Sárkány Sándor
Jelmeztervező: Kárpáti Enikő
Rendező: Bérczes László
Három legény elindul a bálba, úgy hallották, muzsika lesz, mulatság lesz. Öltöny, új cipő, lenyalt haj, virág… A bálterem zárva. Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem üres.
Most mi lesz? Mit kell tenni, hogy muzsika legyen? Hogy mulatság legyen? Hogy igazi legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.
Van-e mulatság? Mi az a mulatság?
A két kérdés ugyanaz a kérdés. Hogy mi is az a mulatság, akkor tudjuk meg, amikor az van. Ha van. Vagy volt. Csakhogy az is meglehet, még csak ezután lesz. Vagy éppen most van, csak nem vesszük észre?
Régi-új Mulatság
17 éve játsszuk. 17 éve hajtogatjuk: „muszáj mulatságnak lenni!” 1999 februárjában a Bárka ideiglenes, Kálvária téri lerobbant épületében született, ott zendített rá a három srác először Cseh Tamás pompás csujogatósára, amit nekünk firkantott le az egyik próbán, ott hangzott el először az örök kérdés: van-e az életben mulatság, értse a szón ki-ki azt, amire vágyik…
„Mire vágyol?” – kérdezi az egyik legény halálba készülő társát, és azóta több, mint háromszázszor hangzott el a válasz: „Muzsikára!”. Hogy ez a muzsika megszólal-e az életünkben, és ha igen, mit kell érte beáldoznunk… Nos, ezt a tétet fogalmazza meg 17. éve a három „srác”: Mucsi Zoli, Scherer Péter és Szikszai Rémusz.
Azóta sok víz lefolyt a Bárka alatt, sőt, az eresztékeken keresztül bizony be is folyt az a víz a belső terekbe, szóval sok minden változott az előadás körül. Bejártuk az előadással Közép- és Kelet-Európát Lengyelországtól Szerbiáig, Romániától Ukrajnáig, Belorussziától Szlovákiáig és Csehországig, játszottuk pincében és padláson, hajléktalanszállón és börtönben, sokszázfős nagyszínházban és pici stúdióban, a szerző is földig hajolt három színész előtt. A három srácból idősödő férfiak lettek, Tamás immár hét éve nincs köztünk, Mrozek is meghalt, Bárka Színház sincs már… És igen, az előadás maga is sok változáson ment keresztül.
Ezért beszélünk „régi-új” Mulatságról. Immár Ördögkatlan-produkcióként az Üllői útról a Nagymező utcába, a Thália Színházba költöztetjük az előadást. Változik a helyszín, de azt reméljük, a siker változatlan lesz.
Öregszünk, változunk, s velünk változik az előadás. De a lényeg 17 éve változatlan: „muszáj mulatságnak lenni!” (Bérczes László, rendező)
A kritikai visszhangból:
„Bérczes László rendezése mestermunka. Mint egy mesterszonett. Alaposan végiggondolt, feszes, filozofikus és nevettető előadás. Az ész, az érzelem és az indulat csatatere a kelet-európaiasan szegény színpad. A darab ugyanakkor a keresztény alaptörténet travesztiája…” (Radics Viktória – Színház)
„A rendező, Bérczes László – akárcsak eddigi, jobbára úgyszintén kamarajellegű munkáiban – hajszálpontos szövegelemzőnek és a színészekkel tökéletesen összehangolt játékmesternek bizonyul… Irdatlan sok és véresen komoly aprómunkát gyaníthatunk a késztermék mögött. Pár másodperces monodrámák, duettek, tercettek bomlanak ki összetett színházi nyelven, s csomózzák hozzá magukat a következő röpke képhez.” (Tarján Tamás – Kritika)
„Röhögni kell és sírni: ahogy abban a színházban kellett, amiről már majdnem elfeledkezünk.” (Budai Katalin – Criticai Lapok)