Levél Viszákról

Abban vagyok, ülök, állok, kelek, fekszem, eszem, iszom, és dolgozom én is. Családommal.

Továbbá a sunyi baj okozta karanténban, sütök-főzök a kemencémben, illetve sparhelten. Közvetlenül a kemence és Benkő Gyusziék lovai között, a Mihály Zsolt, Pungor Robi és csapata alkotta kemencés fedél alatt.

De szintén a – nem mondom ki a nevét – űzött ki a kertbe ásni, gereblyézni, hogy abba vöröshagymát, fokhagymát dugdossak, salátát ültessek, borsót, snidlinget, zöldséget, sárgarépát, retket vessek.

De ha családommal nem kényszerülünk letelepedni hosszú hónapokra szeretett falumba, Viszákra, ahol minden nap beszélhetünk barátainkkal, szomszédainkkal, igaz, hogy ablakon keresztül, telefonon, vagy két méter távolságról, de minden nap.

Ahol bármikor találok olyan ihletet adó zugot, sarkot, helyszínt, hogy utolsó még lekötetlen energiámmal verseket mondhatok.

A fennmaradó időmet feleségem és gyermekem szeretetével töltöm.

Néha veszekszünk, de csak azért, hogy kibékülhessünk.

Hogy miért írtam mindezt? Azért, mert most küldök két videót.

Azokban bakikat helyeztem el.

Aki megtalálja azokat, Ő, vagy Ők, a következő egy, azaz 1 esztendőben ingyen látogathatják a KAPSZ kultúrpajta facebook oldalát, ahol a következő beláthatatlan időben további bakikat fog elkövetni a jószándék és jóakarat mentén Szarvas József, a Nemzeti Színház reménybeli, a Kaszás Attila Pajta Színház jelenkori, reményteljes, reménykedő, a jövőre is gondoló színművésze, még egyszer Szarvas József.