Szarvas József színművész Kossuth-díja „közönségileg” és „közösségileg” is értelmezhető
Ezzel nemcsak a művészi pályafutását, hiteles színpadi és filmes alakításait ismerték el, hanem ahogy a laudációban is kiemelték: a magyar kulturális életet gazdagító, jelentős közösségteremtő tevékenységét is.
– Nem tudtam, számítottam rá és hihetetlen – fűzte hozzá Szarvas József. – Egy magára valamit adó pályakezdő színésznek ne jutna eszébe, hogy „de jó lenne, ha egyszer én is Kossuth-díjat kapnék!” Ha valaki megkapja, azt jelenti, hogy valamit hosszan és jó minőségben végigcsinált. Szakmai értelemben talán életműdíj, „közönségileg”, de „közösségileg” is értelmezhető. És ez már Viszák, a Tündérkert, ahol nem befejeztem, hanem épp csak elkezdtem egy munkát, ami nemcsak Viszák, nemcsak az Őrség, nemcsak Vas megye, hanem a világ ügye, a kultúra visszatanulásának kérdése: vagy visszatanuljuk, vagy elveszünk. A haszonelv tönkretette a kultúránkat. A hagyomány mentése a kultúra mentése. A haszonelvűség a kultúrát elveszejteni akarja, nem célja fenntartani a hagyaték és hagyomány elveit. A kultúra olyan, hogy ha nem az, akkor valami más. A kultúra nem harcol, hanem él.
Szarvas József fejtegetése szerint a pandémia nem érinti a kultúra ősfogalmát. Hangsúlyozza: a földet most is föl kell szántani, a magot el kell vetni, a fát el kell ültetni, az állatokat meg kell etetni, a gyerekeket fel kell nevelni.
– Tavaly is sikerült Viszákon megcsinálni a rendezvényeinket, a gyümölcsfáinkat ültetni tovább. Az Egyházashetyén élő Ambrus Lajos nagy almáskönyvének decemberben gálaestet rendezünk a Nemzeti Színházban a hagyatékmentésről, színházzal, népzenével, néptánccal, költészettel, mesékkel, regékkel. Ez lesz a Kárpát-medence hagyományos kultúrájának első nagy rangadó ünnepsége. Ez az élet. A vírus is élni akar. Nézzük meg, ki az erősebb. A Kaszás Attila Pajtaszínház sokfelé utazik idén is. Fellép Zsámbékon, Viszákon, Vasváron, Seregélyesen, Nyárádszentsimonban, Marosvásárhelyen. Visszük az őshonos gyümölcskultúrát Vas megyéből – mondta a színművész, aki egy hónapja volt utoljára Viszákon, legközelebb Gyümölcsoltó Boldogasszonykor, vagyis március 25-én jön.
Szarvas József színművész a viszáki háza udvarán
Fotó: VN-archív/Szendi Péter
A falu életét fejlődésében látja: kiemelte, hogy a betelepülők révén a népességfogyás megállt, az utóbbi években épült négy-öt panzió, amelyek tulajdonosainak egy része is ott él. Megújul a bolt, a kocsma viszáki kézben van, működik a pálinkafőző. Ez egy jó helyzet, a viszákiak optimisták lehetnek.
Szarvas József Zsámbékon él, ahol jelenleg saját fákat ültet, kertet ás. Szeptembertől színházi osztályt indít, amint mondja, ezt is be kell illesztenie az életritmusába.
– Erős belső motiváció kellett, hogy ezt elvállaljam, de fontosnak tartom. Azt mondják: „illegitim az egyetem”. De Vidnyánszky Attila, Rátóti Zoltán nem illegitim, és én sem vagyok az. Nem politikai tettre készülök. Ez egy olyan reménység, hogy negyven évig csináltam valamit, amit talán még illik is átadni. Sokféle szakmai behatás ért engem, csak olyan rendezőkkel találkoztam, akik a pályámat hitelesítik. Ez olyan muníció, olyan tartalom, amit nem vihetek el úgy, hogy az élményét ne érzékeltessem a fiatal generációval.
Pajtaszínházról, tündérkertről
Szarvas JÓZSEF Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. Számos elismerése között megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Prima díjat, Vas megye díszpolgára. 2002 óta a Nemzeti Színház tagja, 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. Évtizedekkel ezelőtt szeretett bele az Őrségbe, 2000-ben vásárolt Viszákon egy házat 1600 négyzetméteres területtel. Bukolikus környezetet alakított ki, de nem csak a családjának. Megalapította a Kaszás Attila Pajtaszínházat és Galériát, aminek működtetése közösségi ügy, 2007 óta ad teret kulturális és értékteremtő programsorozatnak. 2009-ben telepítette a Tündérkertet a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfáiból – nem a maga, hanem a falu számára.